Tanulópénz

Tanulópénz
Tegye fel a kezét, akit életében még sosem vertek át! Legyen ez egy pici félrevezetés vagy egy jól irányzott, előre, tudatosan kitervelt cselekedet. Sajnos mi is belefutottunk abba, hogy valakinek előbb szavaztuk meg a bizalmat, mint kellett volna.

Adott egy segítőkésznek tűnő, lelkes munkatárs, aki felajánlja szolgálatait a kürtőskalács biznisz sikerességéért, természetesen nem ingyen. Külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, így segít helyet szerezni egy-egy határon túli kitelepülésre, továbbá el is jön segíteni, és persze cserébe részesedést kíván az ottani eladásból. Fair dolognak hangzik, nemde?

Ezt gondoltuk mi is, amíg az első ilyen kitelepülés alkalmával nem szembesültünk a hirtelen megváltozott feltételekkel. A fele haszon, a fele vár, a fele királyság és a királylány keze az ára a "segítségnek". No meg persze a legjobb barát is sorban áll, markát tartva, hiszen ő is ott volt. Igaz, hogy egy tésztamorzsát nem tett arrébb, de ez neki jár.

A türelmünk határtalan. És ez lett a vesztünk. Igyekeztünk megbeszélni, felnőtt módjára kezelni a helyzetet. Hiszen a külföldi kapcsolat sokat ér. A helyek kint korlátozottak, így egy külföldön is otthonosan mozgó segítővel sokkal nagyobb esély van híres rendezvényeken részt venni.

Sajnos a fent említett eset nem egyszer történt meg. Igaz, ami igaz, mi is túlontúl jóhiszeműen álltunk a dologhoz és próbáltuk menteni a menthetőt.

Szépen lassan bele is nyugodtunk volna a helyzetbe, némi kis bosszúságon és veszteségen kívül nagyobb baj nem történt és jó tanulópénz is volt a kialakult helyzet, hiszen legközelebb már célzottan tudjuk, mire is kell figyelnünk.

Nade, derült égből villámcsapásként jött a felismerés. A "kolléga" már nemcsak a szervezésben érdekelt a kürtőskalács üzletben. Ő maga is megnyitotta saját sütödéjét, amivel járja az országot, nem kis online visszhangot keltve.

Minket is hajt a kíváncsiság, így felmegyünk az oldalára, megnézzük facebook posztjait és akkor, ott szembesülünk vele, hogy nemcsak a tudást csalta ki tőlünk ügyesen, nemcsak a hosszú évek alatt kitapasztalt receptet és a technológiát tette magáévá, de megjelenése pontosan ugyanolyan, mint a miénk.

Nem viccelünk!

Még az edényei, a faházának berendezése, az utolsó sarok is teljes mása a mi kitelepülő faházunknak.

Ennél a pontnál éreztük azt igazán, hogy nagyon oda kell figyelnünk, hiszen mi jóhiszeműen állunk a világhoz, de mások lehet, hogy csak a hasznot keresik. És, hogy ezt milyen úton és milyen eszközökkel érik el, teljesen mindegy is számukra.

A pozitív hozzáállásunkat ugyan nem veszítjük el, ám mégis kissé óvatosabban osztjuk meg tudásunkat.
Az említett "kollégának" pedig ezúton is köszönjük a tapasztalatot és kívánunk neki sok sikert a jövőre nézve!